A Tanabata Fesztivált, vagyis "Csillagfesztivált", július 7-én rendezik Japánban. Ezen a napon minden japán kifejezi legmélyebb vágyait, amelyek teljesülését aztán türelmetlenséggel és izgalommal várják, mert ezt megkönnyíti a két legfontosabb csillag.
A legenda szerint ezt az ünnepet két csillag tiszteletére tartják, akik őrülten szerelmesek voltak egymásba, de a sors akarata szerint a Mennyei folyó különböző partjain voltak. És csak évente egyszer tudtak egyesülni - a hetedik hónap hetedik napján. Az egyik csillagot Altairnak (Pásztor), a másikat a Vega-nek hívták, amelyet japánul Tanabatának (Takács) hívnak.
Ezen a hagyományos ünnepen a japánok bambuszágakat akasztanak a kapuk és az ajtók elé, amelyeken felajánlásokat rögzítenek a csillagokhoz, és hosszú vékony papírcsíkokat írnak rájuk. Ez utóbbiakat gyakran költői formában mutatják be, ahogy sok-sok évvel ezelőtt tették.
Az ágakhoz öt sokszínű szál (fehér, piros, lila, zöld és fekete) is csatlakozik, ami a jó termés kívánságát jelenti. Ezután a felajánlásokkal díszített bambusz ágakat a közeli folyó vizébe dobják, hogy minden kívánság valóra váljon. A legenda szerint, ha ezen a napon esik az eső, kivégzésüket még egy évvel elhalasztják.
Díszített bambusz ágak a folyók vagy víztestek mentén, éttermekben és kávézókban, valamint kórházak közelében is láthatók. Mellettük feltétlenül üres papírlapok (tanzaku) és a szükséges íróanyagok lesznek. Ez azért történik, hogy ezen a napon senki ne maradjon teljesített vágy nélkül.
Különösen nagy figyelmet fordítanak a Tanabata Fesztiválra gyermekek, iskolások és diákok. Előre készülnek erre a napra, kívánságokat komponálnak és bambusz ágakat díszítenek különböző papírlámpákkal és talizmánokkal.
Az ünnep előtti éjszakán koncerteket, táncokat és előadásokat tartanak a városokban, mindenhol tálcákat főznek. És maguk a japánok, könnyű kimonókba öltözve, elhagyják otthonaikat, hogy együtt ünnepeljék a csillagok régóta várt találkozását, amely a legbelső vágyak teljesülését eredményezi.
