Milyen modern európai hagyományok gyökereznek a pogány fesztiválokon? Ha azt kérdezi európaitól, hogy pogány szokásokra tekintettel ünnepli-e a karácsonyt, akkor valószínűleg nemet mond. De igaza lenne?
Az európai karácsony a hagyományok között van, az ünneplés napjától kezdve a karácsonyfa díszítéséig és az alatta lévő ajándékokig. Még a legvallásosabb emberek sem tudják, hogy ez keresztény ünnep, és azt gondolhatnánk, hogy ez az ünnep figyelembe veszi az egyház által bevezetett összes keresztény hagyományt. Gondolhatod. Nem ez a helyzet.
Az európaiak modern karácsonyi hagyományaik nagy részét a rómaiaknak és a keltáknak köszönhetik. A Saturnalia fesztivál, az ókori római fesztivál, amelyet a Szaturnusz pogány istennek szenteltek, december 17-től 24-ig tartott. Ünnepek és ajándékok hete volt az északi féltekén a téli napfordulóhoz. Hasonlóképpen, a kelták ünnepelték a nappali órák növekedésének kezdetét, ami azt jelenti, hogy a tavasz mindjárt itt volt a sarkon.
- Magyal. A római mitológiában a magyal a Szaturnusz pogány isten növénye volt. A Szaturnália idején a rómaiak egymásnak koszorút adtak ebből a növényből. Amikor a keresztények ünnepelni kezdték Krisztus születését, az új vallás üldöztetésének veszélye fenyegette őket, ezért magyal koszorúkat akasztottak az ajtókra, hogy megakadályozzák őket a vadászatra. A keresztény szokások fokozatosan kiszorították a pogány értelmezéseket, és a növény kizárólag keresztény szimbólummá vált.
- Fagyöngy. A fagyöngy a britek körében népszerű karácsonyi növény, amelyet a ház díszítésére használnak. A kelták, az észak-amerikai indiánok és a normannok körében szent növénynek számított. A druidák úgy vélték, hogy a fagyöngy megvédi a villámlást és a mennydörgést. Van egy szokás: karácsonykor az angolok egy fagyöngyből szőtt labdát akasztanak a mennyezetre, majd megcsókolják. Szóval ennyi. A druidák a fagyöngyöt a béke és az öröm szimbólumának tartották. Azok, akik egy ezzel a növényrel összefonódott fa alatt találkoztak, az ellenségek nem harcoltak, hanem letették a fegyvert, és másnapig fegyverszünetet rendeztek. Ezért a modern angolszászokat megtanították hasonló módon cselekedni.
-
Karácsony találkozójának időpontja. Európában senki sem tudta pontosan, mikor született Krisztus, de a téli napforduló idejét pogány szertartásokból ismerték. Három egymást követő napon a Nap megjelent a láthatár ugyanazon pontján. December 22-én kezdődött, és december 25-én a nappali fény csodálatos módon megváltoztatta helyzetét. Ezért Jézus születési dátumát december 25-nek kezdték tekinteni. A nappali órák növekedésének kezdete fontos esemény volt a múltban az emberek számára. Egy modern ember számára nehéz megérteni, de ezekben a távoli időkben a napfény nagyban befolyásolta az életminőséget. A nap folyamán az emberek dolgoztak és mindennapi ügyeiket végezték, így a rövid téli napokon a nap sötét időszaka végtelennek tűnt.
- Örökzöldek. Az ókori Rómában babérlevelekből koszorúkat készítettek Apollón napisten tiszteletére. Ezt a hagyományt az észak-európaiak átvették, és karácsonykor ilyen koszorúkkal kezdték díszíteni az ajtókat. De mivel a babér nem nő az északi szélességeken, ezért örökzöld fenyő és lucfenyő váltotta fel.
- Mikulás. Gyerekkorától kezdve az európaiaknak azt tanítják, hogy a Mikulás Szent Miklós. De ez csak egy része az igazságnak. A pogányoknak volt egy Odin nevű istenük, olyan volt, mint egy vaskos, fehér szakállú, hosszú folyó köpenybe öltözött öregember.
- Ajándékok karácsonyra. A rómaiak a Szaturnálián adtak ajándékokat, a Szaturnusz istennek szentelt ünnepek alkalmával. Hasonló karácsonyi szokás származott innen. Az ajándékok, amelyeket az ókori Róma lakói egymásnak adtak, kicsiek voltak. Szokás volt a szegényeknek is ajándékokat adni. Az idő múlásával ez a szerény adakozás szokása sokmilliós üzletgé nőtte ki magát.
- Piros és zöld. A hagyományos vörös-zöld színösszeállítás kiegészítő színekből áll, amelyek a termékenységet szimbolizálják a pogányok körében. Ezeket a színeket lucfenyő díszek, magyal bogyók és levelek koszorúi, valamint karácsonyi kockás ruhák tartalmazzák.
- Karácsonyi énekeket. Évezredek óta énekelnek himnuszokat, de ezek a dalok nem mindig voltak karácsonyi dalok. Ezek eredetileg pogány himnuszok voltak, amelyeket a téli napforduló fesztiválok során énekeltek. Sőt, az év bármely szakában elénekelték őket, de csak a karácsonyhoz kapcsolódó hagyomány maradt fenn.
-
Karácsonyi napló. A szenteste égetett rönk, valamint a rönk alakú édes sütemény nagyon ősi pogány hagyomány. A tavalyi naplót kifejezetten azért vezették, hogy a jövő év elején felgyújtsa. Ez a Nap visszatérését és a hosszabb napok kezdetét szimbolizálta. A kelta mitológiában legendák vannak a tölgykirályról, aki megszemélyesítette a téli napfordulót. Ma a rönköt egy csokoládéval borított karácsonyi tekercs váltotta fel, porcukorral meghintve és mogyoróval díszítve.
- Karácsonyi gyertyák. Az emberi történelem során a gyertyák elűzték a gonoszt és a sötétséget. Az ókori Rómában szokás volt gyertyát gyújtani a decemberi Szaturnália idején. Ajándékként hozták őket a Szaturnusznak, és a vendégeknek is bemutatták. Később a keresztények gyertyákat kezdtek elhelyezni az ablakokon, hogy megmondják Jézusnak az utat.
- Borostyán. Az ókori Rómában a borostyán díszítette Bacchus borászat istenének koronáját. Ez a növény az örök életet szimbolizálta a pogányok körében. A borostyán ma fontos szerepet játszik az angol karácsonyi ünnepségekben.
