Egy téli szórakozás sem teljes anélkül, hogy hóembert vagy havas nőt csinálnának. Érdekes módon a "hó nő" nevet csak Oroszországban használják. Az európai országokban a hóember a férfi nemhez tartozik, és kezdetben maga a szó Németországból származott. Németül schneeman-nak, angolul - hóembernek hívják, ami jelentése: "hóember".
Hagyományosan egy hóembert három hógolyóból készítenek. Kezek helyett gallyai lehetnek. Az orr sárgarépából vagy jégcsapból készül, és egy vödör kerül a fejére.
A legenda szerint a hóembert Assisi Ferenc vezette be használatba. Ő volt az, aki úgy vélte, hogy a Bigfoot létrehozása segít a gonosz szellemek és démonok elleni harcban. A hóember "kezében" lévő seprű egyfajta fegyver volt az őr számára, amellyel eloszlathatta a gonosz szellemeket.
A hóembert leggyakrabban a ház közelében faragták, és füzérekkel, zöldségekkel vagy felesleges háztartási cikkekkel próbált díszíteni. A sárgarépa orrát a jó termésért felelős szellemeknek szánták. Hasonlóképpen ez egyfajta felajánlásnak is tekinthető. Romániában a fokhagyma koszorúját mindig hóember nyakába akasztották. Úgy gondolták, hogy ez egészséget hoz és megmenti a családot a vámpíroktól, vérfarkasoktól és más vadállatoktól.
Oroszországban a hóembert a pogány idők óta tisztelik. Úgy gondolták, hogy téli szellemek, és segítséget lehet tőlük kérni. Zima anya vagy a hóasszony az orosz meséknek köszönhetően jelent meg, és ő, akárcsak a Hóleány, hóból készült.
A hóember mindig kedves?
Vannak olyan legendák, amelyek szerint a hóember egyáltalán nem aranyos kis ember, hogy fenyegetést jelenthet bárkinek, aki találkozik vele. E legendák szerint szigorúan tilos hóembert készíteni teliholdkor. Ilyen időszakban lehetetlen volt egy hóembernek is seprűt adni. Ha ez megtörtént, akkor a hóembert éjfél előtt azonnal meg kellett volna semmisíteni, különben rémálmokban jöhetett az illetőhöz, és megfosztotta erejétől, egészségétől, energiájától.
