Az újévi ünnepeket mindig bizonyos hagyományok kísérik. Ajándékválasztás, a karácsonyfa, a mandarin, az Olivier és a pezsgő díszítése - mindez változatlanul az újévhez kapcsolódik. Pontosan éjfélkor szokás kinyitni egy üveg habzóbort és poharakat emelni az ünnep kezdetére. Honnan jött ez a hagyomány?
Ismeretes, hogy Nagy Péter megrendelte az újév megünneplését és nagy bálok rendezését a 19. század január 1-jén éjjel. A 19. század közepéig Oroszországban mindig a karácsonyt ünnepelték, és ezen az ünnepen terítettek asztalokat, amelyeken számtalan étel és ital volt. Fokozatosan ez a hagyomány az újévi ünnepekre költözött. Ma a legtöbb ember, aki nem tartja be a böjtöt, a legfinomabbat és nagy mennyiségben teszi az ünnepi asztalra.
Visszatérve Nagy Péterhez és a letűnt korszakhoz, el kell mondani, hogy azokban az újévi napokban mindig voltak pompás és ünnepélyes bálok, amelyeken gyakorlatilag semmit nem ettek vagy ittak. Az ünnepeket kizárólag otthon szervezték.
A 20. század fordulóján sokféle italt fogyasztottak az újévi ünnepeken. Ezek elsősorban dúsított borok, sör, vodka, házi likőrök és likőrök voltak. Ugyanebben az időszakban kezdtek megjelenni a Donban gyártott pezsgők, amelyek nagyon hasonlítottak a pezsgőre.
Az újévi pezsgős pohár emelésének hagyománya a nemességtől származik. A nemesek hitték abban, hogy az egyetlen kitűnő és nemes ital a pezsgő. Fokozatosan a pezsgő minden világi párt szerves részévé vált. Leggyakrabban az ünnepeken és természetesen az új évben kezdték tálalni.
II. Sándor uralkodása alatt divat alakult ki, hogy kristályospoharakkal csörömpöljenek és ünnepi pirítóst készítsenek. Sándor közvetlenül bevezette ezt a hagyományt Oroszországban. Egyidejűleg fagylalt, konyak és különféle gyümölcshűtött italok kezdtek megjelenni az asztalokon.
A forradalom után betiltották az újévi ünnepeket. Csak a 60-as évek elején vált a pezsgő ismét hagyományos újévi itallá. Ekkor kellett a kormány döntésével minden családnak egy üveg szovjet pezsgőt biztosítani.
