Az új évet követően az ortodox emberek Krisztus születését ünneplik. Mindannyian kézből tudunk erről az ünnepről. Tudjuk, tudjuk, de azokat a hagyományokat és rituálékat, amelyeket őseink betartottak, apránként kezdték elfelejteni. Róluk akarok beszélni.
Általános szabály, hogy a népi és egyházi szokások szorosan összefonódnak egymással. De a leghíresebb hagyomány, nevezetesen a caroling, nem tartozik ezek közé. Az egyház elítélte az embereket gyaloglásért és durván szólva könyörgésért, ezért idővel az emberek csak rokonokhoz fordultak.
Van ilyen hagyomány is: a Christmastide megjelenésével az emberek ünnepi tüzet gyújtottak otthonaikban, amelyet egyébként "karácsonyi naplónak" neveztek. Ünnepélyesen bevitték a házba, betartva az összes szükséges szabályt, nevezetesen: egy imát olvastak, keresztet gyújtottak és faragtak rá. Mézzel is leöntötték, és mindenféle ételt tettek rá. Más szavakkal, valami olyan volt, mint egy pogány bálvány, amelyet úgy kezeltek, mintha élne és tisztelnék.
A hagyományok közé tartozik még: Karácsonyi koszorú, gyertyák és csillag. Mindez a csillagok fényét szimbolizálja, amelyek Krisztus születésének órájában ragyogtak.
Régen pedig volt egy ilyen szokás: az emberek Krisztus születésével kapcsolatos jelenetet játszottak. Úgy vélték, hogy ennek segítségével ez az ünnep szorosabbá és érthetőbbé válik.
Tudja, honnan ered a karácsonyra való ajándékozás hagyománya? Minden az evangéliumi történetből származott, amelyben 3 bölcs jött Krisztushoz, és ajándékokat hozott neki születése tiszteletére.
És természetesen a karácsonyfa. Hová mehetünk nélküle? Tiszteletben tartjuk ezt a hagyományt, bár ez nálunk kissé megváltozott. A lucfenyő újév lett. És a paradicsomot és az örök életet szimbolizálja. Az ókorban pedig az örök élet és a termékenység szimbólumát jelentette.
Ez csak néhány a karácsonyhoz kapcsolódó hagyományok közül. Tiszteljük meg legalább a legalapvetőbbeket. Annak érdekében, hogy ne felejtsük el, kik vagyunk, emlékeznünk kell gyökereinkre.
