A fotós napjának ünnepe július 12-én egybeesik Szent Veronika napjával, és ez nem véletlen. Van egy legenda, amely látszólag két teljesen távoli eseményt kapcsolt össze.
A legenda azt mondja
Július 12-e a fotós és Szent Veronika napja, aki a fotózás védnöke. A legenda elmondja, hogy amikor Jézus követte az utat a Kálvária felé, és az erők a kereszt súlya alatt hagyták őt, Veronika zsebkendőt nyújtott neki, hogy letörölje az arcát.
Hazatérve Veronica kibontotta a zsebkendőt, és meglátta a szöveten megjelenő szent arcot. Azóta a sál, amelyről híres a kép, amelyet nem a kéz készített, Rómában van. E csoda emlékére sok profi fotós és csak amatőr ünnepli ünnepét e szent napján.
A történelemből
Oroszországban ezt az ünnepet nem is olyan régen ünneplik, de terjedelme évről évre növekszik. A történelem során a fotós szakmáról már 1839-ben szó esett, amikor Louis Daguerre a párizsi Tudományos Akadémia ülésén bemutatta a képek készítésének legújabb módszerét. Ezt követően sokáig a fényképezés nem kapott kellő figyelmet esztétikai alkotásként. A fotósok sok energiát és fantáziát költöttek a kép létrehozására.
Már ekkor több negatívból származó nyomtatványok szerkesztését és kiszabását alkalmazták.
A 19. században, a viszonylag könnyű kamerák és az egyszerűbb nyomtatási technikák megjelenésével a fényképészeti újságírás elkezdett fejlődni. Azóta megjelenik a fotós szakma fogalma. A fényképészet fejlődésének két irányzata van: reális és kreatív.
1912-ben hat fotóriporter rögzítette Dániában az első professzionális fotóstúdiót. Leggyakrabban itt dolgoztak a folyóiratok fényképein.
Ekkorra a társadalom legsürgetőbb problémái, a társadalmi egyenlőtlenség, a szegénység, a gyermekmunka kizsákmányolása. Ezek a sürgető kérdések voltak leggyakrabban megjelenítve.
A fényképek készítőinek nevét még az újságokban sem tüntették fel a fényképek alatt.
A mai fotóújságírás végtelen lehetőségeket nyert a kis méretű fényképezőgép feltalálásával. Már 1914-ben Németországban megjelent egy 35 milliméteres "öntözőkanna" nemcsak a fotósok munkájában, hanem a tudomány és a művészet minden területén nagy kiigazításokat hajtott végre.
Az új találmány lehetővé tette a fotósok számára, hogy más, merészebb szögekből láthassák az ismert tárgyakat, és jelentősen kibővítették lehetőségeiket. A körvonalak és formák az űrben terjedelmesebbé váltak. A 20. században, az azonnali fényképezés megjelenésével, amely nem igényel különösebb készségeket a képfeldolgozásban, arról beszéltek, hogy a fotós szakma kezd primitívvé válni. De a technológiai fejlődés korában a fotós igazi hivatása még mindig megtalálja a helyét a művészet kategóriában.
